Történetünk

Üdvözöllek a Hungarian Red Lion Kennel honlapján!

Négyessy Tímea vagyok, Debrecenben élek szüleimmel egyke gyerkőcként, és egy Leonbergi kutyussal, Bellával (Lea Löwe von Blumengarten).
Nem az erősségem a “fogalmazás”, de kísérletet teszek rá, hogy bemutassam a kennel (Bella) történetét.

Az hiszem minden akkor kezdődött, amikor még nagyon kicsi voltam.

Egyszer volt, hol nem volt egy húsvéti nap :) , amit Hajdúdorogra látogatva pászkaszenteléssel kezdtünk. Nagyszüleimhez látogattunk el, ahol egy “új” családtaggal ismerkedhettünk össze. Nagypapám befogadott egy (akkor még) velem egy magas – hatalmas -, lenyűgöző szelíd “oroszlánt”.
Azt hiszem szerelem volt az első látásra. Csak álltunk és néztük, de tudtuk, hogy ő bizony a családunk részévé kell váljon.

Az ekkor 1 éves szintén Bella névre hallgató Leonbergi keverék kutyus bizony ezen a napon hazaköltözött velünk Debrecenbe, ahol még 15 évig hűséges társunk volt. Azt hiszem elmondhatom, hogy vele együtt nőttem fel :)

Sajnos azonban, – mint mindenki életében- , nálunk is eljött a búcsúzás éve, amit nagyon nehezen viseltünk. Nagyon sokat őrlődtünk, hogy hogyan folytassuk tovább a mindennapjainkat. Bella az életünk része lett, a kedvessége mindenkit magával ragadott, és borzasztóan hiányzott. Nagyon szerettem volna, ha nem tűnnek el azok, az arcomra mosolyt csaló pillanatok, amiket együtt átélhetünk egy ilyen szeretetgombóccal. Felcsaptam hát az Internetet, és keresésbe kezdtem…Kellett egy Bella.

A sors keze lehet abban, hogy az egyik kennelben (Löwe von Blumengarten) éppen azon a napon volt fedezés, amikor búcsúznom kellett a gyermekkorom pajtásától. Felemeltem a telefont, és érdeklődtem… Mindamellett, hogy a kitüntetett napon fogant picurkák már napvilágot láttak, éppen volt is egy eladó kislány kutyus, egy másik anyukától, aki már elhozható volt, így hát fogtuk magunkat, és útra keltünk. Kíváncsiak voltunk, milyen érzéseket vált ki belőlünk egy ilyen pici kutyus.
Azt hiszem a találkozás nem is sikerülhetett volna jobban. Bella anyukája volt az első, akivel találkoztunk és rögtön az ölemben kötött ki, azt hiszem ő “áldását adta” akkor, hogy egy gyerkőce nálunk nőjön fel. Ezután ismerkedtünk meg a kicsinyeivel, ahol szintén pillanatok alatt dőlt el minden. Egy kis szőrgombóc odatotyogott, és pacsira emelte a lábát :) Tudtuk hogy ő az…. Bella… már csak várni kellett rá. Persze ez ment a legnehezebben, és természetesen én viseltem a legrosszabbul, de megérte.

A következő napok már gyorsan elrepültek. Édesanyám sokat foglalkozott Bellussal, teljesen felkészültek együtt az engedelmes vizsgára, amit Makai Zoltánnak köszönhetünk (Szent Ferenc Kutyaiskola).
Az élet úgy hozta, hogy Debrecenben tartanak kiállításokat, ahol először csak látogatók voltunk, majd úgy gondoltuk miért is ne próbálnánk ki. Bella nagyon szép eredménnyel jött el az első kiállításáról még kölyökként, melyet az Eredmények menüpontban fel is sorolok. A második kiállításán – ami nemzetközi volt – pedig megszerezte a CACIB címet.
Álmodni se mertük volna, hogy mi ilyesmin részt vegyünk. Nem vágytunk másra, csak pótolni az űrt. Családi kikapcsolódásként jártunk ki a kiállításokra.
Most, hogy eltelt 5 év, úgy gondoltuk ideje kibővíteni a kis családunk, amit Bella vérvonalával szeretnénk.

Hát így kezdődött a mi kis történetünk…

Rengeteget köszönhetek Szakácsné Andinak és férjének Bélának, amelyet ezúton is szeretnék kifejezni feléjük. A tanácsaik sokat segítettek abban, hogy Bellának a tudásunk szerinti legjobbat biztosítsuk.

Köszönöm!

Hungarian Red Lion Leonberger Kennel